voltam én már jöttment, mindenféle szerzet

"" "Amikor a banda ezt a kólót játssza, mosolyog az Isten, közénk áll egy táncra""

fix me

Lehettem úgy 8-9 éves, amikor egy barátnőmhöz voltam hivatalos a szülinapi zsúrjára. Nagy izgalommal vártam az eseményt, anyukámmal vettünk ajándékot a kislánynak, csinos ruhába öltöztem meg amit el lehet képzelni. Aztán amikor megérkeztünk a házukhoz, becsengettünk és beengedtek, rájöttünk, hogy ők nem várták ennyire az alkalmat, illetve sehogy sem, mivel a lányzó szülei nemis tudtak a dologról, egyszerűen nem szólt nekik arról, hogy szülinapi bulit szeretne tartani. Mivel azt hiszem, épp a nagymosás kellős közepén tartott az anyukája, a lakás tele ruhahalmokkal, estébé, nem volt más hátra, mint elnézést kérni és hazamenni. Csalódottsággal és dühvel keveredő szomorúságot éreztem. Nem gondoltam, hogy ehhez hasonló szituáció több,mint 10 évvel ez után az eset után is megtörténik majd velem.

Ma ahogy feküdtem az ágyamon, ekp-jegyzetekkel és plüssállatokkal körülbástyázva,feltámadt bennem egy régóta lappangó, kellemetlen érzés. Úgy éreztem, nincs kedvem tovább ezt csinálni. Nem akarok többé vizsgaidőszakot, tanulni, görcsölni,stresszelni, és nem akarok szorgalmi időszakot sem, nincs kedvem visszamenni a pesti lakásba, és Pestre sem, nem akarok többé négyeshatossal a Blahára menni, nem akarom várni a pénteket, hogy hazajöhessek. Elegem van az eddigi életemből, ezt éreztem, el kell utaznom Amerikába vagy akárhova,csak messze legyen, és teljesen új életet kezdeni, picnérnőként agy bébiszitterként vagy kutyasétáltatóként vagy mittudomén. Azt hiszem, sosem éreztem még ilyet. Persze magamban gyakran gondoltam röpke pillanatokra, hogy jó,elég, itt hagyom az egész hóbelevancot a francba, de igazán közel sosem voltam ahhoz, hogy foglaljak egy jegyet a legközelebbi new york-i járatra. Mindig volt/van(?!) valami kapaszkodóm. Most megint úgy érzem, ezek elfogytak körülöttem. Mindenkinek megvannak a maga problémái, a maga élete és nekem is meg kéne bírkóznom a sajátommal. Ez hellyel-közzel menni is szokott, hát most gödörbe kerültem. És egyelőre ötletem sincs,hogy fogok belőle kimászni.
Aztán lehet,hogy holnap reggel felkelek és tök jól leszek megint, de egyelőre sajnos nem látok erre utaló jeleket.


*Felrobban a Nap, a Hold; a fejünk felett meghasad az ég;...

karácsony

Azt szeretem benne a legjobban, hogy mindenki együtt van. 24-én délután együtt díszítjük a fát, mindenkinek megvan a maga reszortja. Papa a szaloncukrokat kötözi, tesóm rakja fel a boákat meg a többi tekergőző micsodát, mert "ehhez ő ért". A csúcsdíszt általában apa helyezi fel, egész egyszerűen azért, mert csak ő elég magas hozzá. Egyébként két fánk van, egy nagy, magas itt fent, a gyerekszobában, egy kisebb pedig lent, mamáéknál. Mikor még én is a másik szobában aludtam, imádtam, hogy nálunk van a fa. Volt, hogy reggel felkeltem,beizzítottam rajta az égőket és csodáltam az ágyból.
Nagyon szeretem a kajákat is. Apa vacsorára isteni halászlét csinál, ott vannak a speckó halfasírtok, amiket szerintem kevesen ismernek, pedig isteniek, komolyan. Reggelente gyümölcskenyeret eszünk,és a virágos porcelánkészletből isszuk a teát. Na meg a sütemények. A legeslegjobb a hatlapos, az én kedvencem az. Tesóm meg a mézes-krémesért van oda.
Na igen, ő meg ilyenkor hazajön. Kivasalja a hajam, berakunk valami karácsonyi cd-t,és hülyéskedünk.
Egyébként a 24-e este és a következő két nap non stop kártyázásból, társasjátékozásból és rokonlátogatásból áll. Ez utóbbiért nem mindig vagyok oda, dehát ezt is muszáj :D Meg ott vannak a buta karácsonyi filmek is, amiket százhuszadszorra is meg kell nézni. Én egyébként személy szerint nem láttam még mindet, elég kevéshez volt szerencsém. Nem vagyok oda a tv-ért, karácsonykor meg pláne nem. A Reszkessetek betörőkhöz viszont ragaszkodom,de csakis a 3-hoz. Olyan édes benne a kisfiú,és a sztori is abban van a legjobban kitalálva.
És hogy ne legyen ilyen "se füle-se farka" ez a bejegyzés, egy Müller Péter-idézettel zárnám. Kedvelem, szerintem jó dolgokat ír.

"Azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell mutatni. Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, szavak és virágok nélkül is azonnal észre lehet venni. A szeretetből ugyanis meleg árad. Nem hideg, nem perzselő forróság, hanem meleg. Testmeleg. Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást."

i wish i could be strong sometimes

"Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.
De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő."

Mostanában úgy érzem, csak az ilyenek tartanak fent. Nem a legjobb időszak ez, de jön a karácsony. Annak ellenére, hogy egyelőre semmi x-mas hangulat nem lett úrrá rajtam, várom. Nagyon.

were you born to resist or be abused?

Megmondjam, mit kéne most csinálnom? öröklési jogot tanulni. ehelyett fekszem az ágyon,és olvasom a ptk-t, de sok érdemi nem megy a fejembe. kicsit kezd sok lenni ez a hét, annak ellenére, hogy még csak szerda van.
egyébként kimondottan mozgalmas ez a délelőtt, annak ellenére, hogy itthon ülök és tanulok (mert mi mást csinálnék...), a vezetékes telefon összesen 4x csörgött már 10 és 12 között, 1 téves hívás, 1 nő, aki csótányokat akart velem irtatni (je suis désolée, de ebben nem tudok segíteni) és 2 hívás ugyanattól a valakitől, aki mindenáron faxot akart küldeni (ezúton is üzenném, barátom, hogy rossz a faxgép. Úgyhogy baromira hiába próbálkozol).

a hét eddigi 2 napján 2 zh-t írtam, és megvan rá a reális esély, hogy egyikből sem mentem át. a móka az egészben, hogy mindkettőre tanultam. az egyikre konkrétan egész félévben, minden egyes órára. hát, mindegy, ilyen az élet vagy hogy mondják. a fura az egészben, hogy még igazi elkeseredettséget sem érzek. egyszerűen fáradt vagyok,és sírva röhögni támad kedvem, mikor rám jön az 5 perc és elkezdem számolgatni, vajon melyikből hány pontot értem el.




a szám címe senkit ne tévesszen meg, szó sincs szerelemről. ez csak szex, bogaraim, és még pajzánul is van becsomagolva.

Vasárnap, Silkeborg-MKB meccs, 14-5 az állás, gondoltam, megnyugodhatok, így lementem vacsorázni. Mire visszatértem, 22-17 volt az állás.
-Papa, ezek nagyon feljöttek!
- De föl ám! A Csirkeburg dobott 5 gólt, ezek meg egyet se!


:DDDD

does it kill, does it burn, is it painful to learn that it's me that has all the control

"Amikor az emberek elhatározzák, hogy szembenéznek egy problémával, olyankor valójában rádöbbennek, hogy sokkal többre képesek, mint hitték." /Paulo Coelho/

fun

- Nem mondom, de gondterheltnek tűnsz.
-Jó, akkor én se mondom, hogy jól illenél a Rocky Horror Picture Show tánckarába.
- Megbeszéltük.


:DDDDDDDDDDDD

ha kérdezed, hogy vagyok,én azt mondom,jól vagyok...

"te mindig mindenki mellett kitartasz"

na igen. ez az én bajom. vajon hányszor kell pofára esnem ahhoz,hogy egyszer azt mondjam, most volt elég? sajnos megtapasztaltam már, hogy nagyon sokszor. dehát majd csak megváltozom. vagy nem. de azért reménykedem...mert ez így egyre kellemetlenebb.


Módosítás: tudom,hogy elcsépelt már ez a "friends forever"-duma, de akkor is ez az igazság. és nem cserélném el őket egyetlen pasira sem, ebben biztos vagyok :)

here i go

it's time to show i'm not a loser
all the careless little things you said like monsters in my head




bizony. a legjobb számokat sosem adják ki egészben :( szemétség...amúgy meg mire nem jó, ha az ember kishúga élete első 9 évében scooby doo-rajongó?
én még scooby doo-s lufit is hoztam neki Londonból. igen, ilyen jófej testvér vagyok. Rendelni sajnos már nem lehet, limited edition és 1990.10.20-án, úgy reggel 9 óra felé el is kelt az utolsó darab.

Ja,és mielőtt elfelejteném: az utálatom már nemcsak a német nyelvre, hanem a német youtube-ra is kiterjed. Ha majd lehet linket küldeni úgy,hogy meg is engedi nyitni a kis bájos, akkor tárgyalhatunk.

mégse

A tegnapi suicid-hajlamra utaló elemekkel teletűzdelt bejegyzésemnek most ellent mondanék: annyira mégsem borzalmas ez a hét :)

Meg hát minden meglátás kérdése na.

Például hajnali négykor üvöltöznek a szomszédok..és? örülj, hogy nem koliban laksz,és nem melletted éli a szobatársad a nemi életét..
vagy például kettest kaptál egy zh-ra,amire minimum 3ast vártál? és? örülj, hogy nem buktál meg!
Vagy például olyan ember kéne, aki elérhetetlen? örülj, hogy van olyan, aki kéne...

hát, bizony, én, kérem szépen, ÉN tudok pozitívan gondolkodni....csak nem mindig van kedvem hozzá.






That's when she said I don't hate you boy
I just want to save you while there's still something left to save
That's when I told her I love you girl
But I'm not the answer for the questions that you still have


Ja,és természetesen a fent említett példák mind a fantáziám szüleményei. semmi közük az életemhez. komolyan.

kitérdekel

Általában reggelente mindent sokkal pozitívabban látok. Úgy érzem, elindult egy új nap, ami megannyi lehetőséget tartogat magában. Hát, ma nem. Azzal a gondolattal keltem, hogy megint egy kedd, megint ugyanaz. Semmi sem változik, maximum én próbálhatom csavargatni erre-arra a dolgokat. Egy ideje pedig ez szó szerint csak szánalmas PRÓBÁLKOZÁS.

De sebaj,én már bevettem a leszarom-kapszulámat erre a hétre. Mert ez a hét szarul indult,és szar is marad. Legalábbis ez a megérzésem.

*

diagnózis

Önjelölt orvosként megállapítottam, miért fájt ma a jobb oldalam. Megmondom: az én (egyébként nem kimondottan élénk) fantáziámban él a kép, hogy ott van a lelkem. Nem kell semmi durvára gondolni, csak valami olyasmire, hogy odabent két rajzfilmfigura, egy szívalakú meg egy agyalakú (nyilván több szülő összeteszi most a kezét, hogy nem rajzfilmkészítőnek mentem), és ezutóbbi pár lendületes ponfont kevert le a szivecskének. Szívecske erre csak pislog, hogy mégis mi baja van ennek. Agyacska meg majd' szétrobban mérgében, hogy Szívecske mégis mit nem ért ezen!?!?!?!?! És egyáltalán miért akar bármit is érteni??? Maradjon végre a helyén, és kímélje meg magát mind a pozitív, mind a negatív izgalmaktól.

Szívecske drága, én most mentem pp-t tanulni. Agyam, te jöhetsz, rád szükségem lehet.

felállni

"Légy türelmes, keresd a harmóniát, ne rágódj tovább az én vagy te, élet vagy halál, feledés vagy túlvilág, most vagy akkor kérdésén, kovácsolj új tervet." /James Clavell/

Mikor túl sok volt a bor meg a sör, és az élet szétizél meg agyongyötör

Figyelem, feminista vonásokat hordozó bejegyzés következik!

Pasik.. mi dolguk van? Egy-két szép szó, és máris elalélunk, hogy milyen cukik/figyelmesek/odaadóak/édesek/ellenállhatatlanok.
"És Nektek, Nőknek mi dolgotok van?" kérdezhetnék Ők joggal. Ugyan, mi, Uraim? Csupán csak annyi, hogy megfejtsük, vajon abból az egy-két szép szóból mennyi IGAZ. Ha pedig szerencsénk van, akár másfélig is eljuthatunk a számolásban.

don't try to understand me

because your words just aren't enough.

spending nights and days before...

sometimes i wish that i could freeze the picture

Köszönöm Mindenkinek, aki valamiképpen hozzájárult ahhoz, hogy ilyen jó napom legyen, amilyen volt!:)

Külön kiemelném a Szőke Démont és Ms." Marie Claire jövőbeli főszerkesztőjét". Mert ha Ők nincsenek, egyedül ücsörgök a Sirius teaházban vagy maximum 12 macskával (jó,kutyával, macskák fúj) körülvéve itthon, mint valami 70 éves öregasszony. Lényeg, hogy Ők mindig ott vannak. Mi is lenne Velem, ha nem lennének?... Szóval mit mondjak? Átkozottul szerencsés vagyok. De valami piszkosul.

arrivederci 20, hello 21!

Ma van az utolsó napom 20 évesként. Elég vegyes volt ez az év, az első felét mondhatnám kimondottan pocséknak is (egy-két pozitívumon kívül), a második viszont egészen jól sikerült.
A tavalyi születésem napja az kimondottan depis volt, aztán karácsony tájára úgy tűnt, jobbra fordul minden, februárra sikeresen letudtam a vizsgaidőszakot és happy színben kezdtek feltűnni a dolgok. A tavasz viszont kevés jót hozott. Állandóan betegeskedtem (ami egyébként egyáltalán nem jellemző rám), és én hiszek abban, hogy a betegségek 99%-ának igenis sok köze van az ember lelki problémáihoz. Akkoriban magam előtt is tagadtam (sajnos megvan bennem a hajlam arra, hogy meggyőzzem saját magamat és a környezetemet is, hogy minden a legnagyobb rendben),de tele voltam feszültséggel, az életem pedig lezáratlan ügyekkel, és nem láttam a kiutat egyikből sem. Aztán jött a május, jött a vizsgaidőszak, aminek talán az első napja volt a mélypontja a tavaszi "bad time"-nak. Rendkívül merészen közigazgatási jogból mentem el vizsgázni ekkor,és annak rendje és módja szerint meg is buktam. Általában nem szoktam lelki kérdést csinálni a buktából, jogi egyetemre járok,megesik az ilyesmi. Most viszont -mivel egyébként sem voltam normális formában- kijöttem a vizsgáról, közöltem a barátnőmmel, hogy megbuktam, és kértem, hogy tűnjünk el az egyetemről. Kimentünk a Károlyi-kertbe,én pedig elkezdtem sírni. Sosem sírtam még vizsga miatt. Soha az életben. Akkor viszont sikerült egy jó 10 percen keresztül,és utólag azt hiszem, szükség volt rá. Következő nap etikából, két nap múlva közgázból vizsgáztam le. Tudod, a mélypontban is van valami jó: onnan már csak felfelé vezet az út. És ebben az esetben tényleg így lett. Mind a 11 vizsgámat megcsináltam-habár a végére már a pokolba kívántam az egészet-és még mindig emlékszem arra, ahogy filozófia vizsga után itt ülök az albérletben, eszem a Subway-es salátámat, várom apukámat,és nem tudom elhinni, hogy az elkövetkezendő végtelen időszakban nem kell tanulnom. Semmit.
Innentől kezdődött a "hab" része a dolgoknak. A nyár nyugisan indult, 1-2 hetet otthon töltöttem, kistesómmal kondizni jártunk (nagyon vicces volt:D), moziztunk, literszám ettük a fagylaltot, csak teltek és teltek egymás után a napok. Aztán július vége felé beindult az élet: egyik héten még Ausztriában nyaraltam, következő percben meg már Vonyarc felé zötykölődtem a buszon. Jött a "Zalás túra",ahol valami elképesztően jól éreztem magam (Ha Füred nem jön össze, ideköltözöm!:D De tényleg...Zalaegerszeg a legcoolabb helyek egyike! Papám egy mázlista, hogy ott volt katona). Következő héten a kihagyhatatlan Szegedi Szabadtéri Játékokon tettük tiszteletünket családostul,ahogy majdnem minden évben, előtte megünnepeltük apa szülinapját, aztán hirtelen szeptember lett,és visszatértem Pestre. Elkezdődött a suli (az egyik legnehezebb év),és csak kapkodom a fejem , már október van,sőt,jócskán október közepe. Szóval 20. év, jó volt Veled, de én most továbbállok. Valami új jön, valami más. Vigyázz magadra!

a hangod hallom minden reggel, hallom minden reggel a hangod hallom minden reggel..

beleszerettem ebbe a számba...így,közelítve a 21 felé, Péterfy Bori-rajongó leszek? Nem gondoltam,hogy ily' korán eljön a vég....

insomnia

Érezted már úgy,hogy vársz valamire,ami talán sosem jön el? Én ma este ezt érzem.

vajon

minap azon gondolkoztam,hogy mennyi hülyeséget csináltam az életemben, amiket tökre másképp tennék, ha újraélhetném őket, és mennyi olyan dolog történt, aminek másképp kellett volna lennie. aztán eszembejutott,hogy miből tanultam volna, ha nem csinálom ezt a rengeteg marhaságot és nem érnek csalódások, kudarcok?

vajon megtanultam volna, hogy a leggázabb szitukban is meg kell próbálni nyugodtnak és udvariasnak maradni, ha 4 éve, mikor Skóciában 2 órája nem találtam az utat haza, nem káromkodtam volna egy cifrát a hostomnak a telefonba? a mai napig elszégyellem magam, ha rá gondolok, nem az én stílusom az ilyesmi,de megtörtént. utólag belegondolva viszont valószínűleg így kellett lenne.

vajon megtanultam volna értékelni magam, ha 3.-ban -mikor az egész nyarat 9 éves létemre, önként tanulással töltöttem- én jutok tovább az országos nyelvtan versenyre,és nem az osztálytársam? és vajon tudtam volna értékelni,hogy 4.-ben viszont továbbjutottam,és 9.lettem? nehéz volt 9 évesen feldolgozni,hogy haver,igenis letettél valamit az asztalra annak ellenére, hogy nem téged hívtak be. emlékszem,éppen erdei iskolában voltunk,mikor kiderült. úgy éreztem, sírnom kéne, de valahogy nem tudtam. azt hiszem, akkor találkoztam először igazságtalansággal. a pozitív dolog, hogy azóta hátba tudom veregetni magam annak ellenére is,ha az áhított célt nem érem el,csak szimplán mindent megteszek érte.

vajon megtanultam volna türelmesnek lenni, ha 3.-ban (izgalmas év volt ez a 3.:D),mikor magasugráskor alám fordult a lábam és utána nem bírtam ráállni, a tesitanárom mellém áll,és nemcsak legyint,hogy ugyan már, szedjem össze magam? persze nem kezdtem el hisztizni - egy kezemen meg tudom számolni,mikor csináltam én olyat- de éreztem,hogy itt valami nagyon nem klappol,pláne mikor az ügyeleten kiderült,hogy meg van repedve a kisujjamnál a csont. Ekkor azt hiszem, rájöttem,hogy a felnőttek sem tévedhetetlenek.

vajon megtanultam volna,hogy az igaz barátokra minden erővel vigyázni kell, ha soha nem hagyok cserben egyet sem? ez is olyan dolog, amit utálok,utálom,hogy így csináltam, hiszen "barát az attól jó, hogy lehet vele őszinte lenni, kimaradnak a játszmák és a kímélő, hogy-ne-okozzak-fájdalmat-neked hazugságok, nem kell fel- és leépíteni, nem vársz el tőle semmit, és ő sem tőled, megmarad a gondolatok és tettek szabadsága, nem értékel, nem ítél el, nem akar megváltoztatni, egyszerűen a barátod."
de ez csak a töredéke annak,hogy miért jó..:)

és vajon megtanultam-e megbocsátani? ebben még nem vagyok biztos. sajnos ezzel a dologgal kapcsolatban nem mondhatok el magamról olyan pozitívumokat,mint a hiszti-témában. haragtartó vagyok,nagyon meg tudom makacsolni magam. talán papámtól örököltem. mindenesetre ezen is igyekszem csiszolni,hiszen én is csináltam már olyat, amit őszintén megbántam.

Ez egy top secret bejegyzés,kérem szépen, mert hát ilyet mégse illik megírni, de kitaláltam, mit szeretnék a szülinapomra: azt az ominózus csütörtök délutánt szeretném a barátaimmal tölteni :) Remélem, nem lesz ellenvetésük.... :$

fent is meg lent is, kint is,de bent is

Azt mondod, az életed valahol elveszett,
Találd meg! Utána elteszed, várj!
Ugye nem fáj? Vigyed,
Most itt van, kaptál egy újat,
Becsüld meg, hogy ezzel sokáig húzzad,
Élj! Ez már a tiéd!

napi móka

Mai telefonbeszélgetésem a szüleimmel:

Anyuka: "Jött egy számla, ami még augusztusi, az Invitel nem küldte meg időben meg a T-home sem a telefont.,összesen 6850 forint..."

Én: "Jó, beszéljünk komolyabb dolgokról! A Glamour-kuponok a szobámban vannak a széken. Kérlek,hozd magaddal őket pénteken!"

(Apuka felröhög a háttérben)

Anyuka: Hülyegyerek....

:DDD

pessimistic?..sarcastic?....realistic!

bro:D

végső esetben..

I'm going to California; gonna live the life
Sippin' on tequila night after night
Dreaming of the moment when everything is right
A little bit of love goes a long way tonight

I'm on my way (I'm on my way)
Heading for the sun; that's where I'll stay
I'm never going back home
Do you ever feel like you need a change
Hang out where no one knows your name


Azaz a problémáimmal a következőképpen szállok szembe: a következő adandónál fogom a cókmókom és elutazom a fenébe...valahova jó messzire. Nem valami tartós megoldás, de ideiglenesen igen kellemes lehet ;)

not bad

Talán tényleg lehetett abban valami, hogy kiskoromban azt mondták, abszolút hallásom van. Természetesen ez mára már több,mint valószínű, hogy "elmúlt" (thanks for fülhallgató és egyéb felettébb hasznos és jótékony ketyerék), mindenesetre tök jó volt ma is tapasztalni, hogy a konyhából 2 mp után felismertem- a csobogó víz hangja mellett- a szobából halkan szóló rádióban játszott számot.


Más kérdés, hogy igazam révén valóban a Pink Floyd: The Wall volt, viszont feltuccosítva :( Szégyen...

fingers crossed for brain

Azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy relatíve jól dolgozom fel a valóságot. Kisebb nyavalygásokkal még olyankor is megy a dolog, mikor az adott szitu mondjuk éppen kedvezőtlen a számomra.
Amit viszont baromira nem jól tolerálok, ha valaki elhitet velem valamit, aztán kiderül, hogy az igazság valami egészen más.

:)

It was a beautiful day
Don't let it get away
A beautiful day


Touch me, take me to that other place
Reach me, I know I'm not a hopeless case

What you dont have you dont need it now
What you dont know you can feel it somehow
What you dont have you dont need it now
You dont need it now...

türütütütürütütü

http://www.youtube.com/watch?v=nP1EtlG64Bs&feature=related

<3

napi dalszöveg

Hát hol van Ő?? a nagy szívbűvölő
skalpokat gyűjtögető
tudod elkapott egy perc alatt csak elkapta a torkomat. most meg ...
hol van Ő?? a nagy szívbűvölő
skalpokat gyűjtögető

Pedig nem szeretem a Péterfy Borit. de ez jó.

agyam táncol szanaszét

Arról beszélgettünk a délután, hogy vajon tényleg lehetséges az, hogy kétféle pasi létezik? Az első prototípus, akinek lehet, hogy tetszel ugyan, de hogy ezt te tudod meg utoljára, az teljesen biztos. Mert nem meri elmondani, hiszen fél. Hogy mitől, azt nem nehéz kitalálni: elutasíthatod, rossz napod lehet vagy még prózaibb: lusta a szentem. Azaz fáradtságos munkába kerülne megmozgatni azt a rengeteg arcizmot, és kinyögni, hogy ugyan már, igyál meg vele valamit. Hát, te meg csak azért se fogod kinyögni. Mert nem a te feladatod. De nem ám.
A másik fajta csoda, aki jön, és beszél. Neki nem fáradtság dumálni. Le a bugyit rólad. Már ha hagyod, haha. A srác nagyon magabiztos, sziporkázik, szép vagy, meg okos is, élete nője,hát persze. A szomorú, hogy egyetlen céljuk van....amit feljebb már említettem. Sajna.
A kérdés: van köztes állapot?
Vagy netán mi kérünk lehetetlent? Szende Szabolcska nem elég, Macsó Csávesz meg már túl sok?
Nem tudom. Mindenesetre aggasztó.






Kezdek kicsit Carrie Bradshaw-cikkekre hajazó bejegyzéseket írni, de ez van, ezt kell szeretni (vagy legalábbis adva van a lehetőség).

Mostanában sokat gondolkodom a távkapcsolatokról. Gyakran van, hogy meghallok egy számot a rádióban, megtetszik,és direkt jobban figyelek, hogy egy-két sort megjegyezzek a dalszövegből, hogy később rá tudjak guglizni,és meg tudjam hallgatni. A minap is ez történt, ahogy hazaértem, meg is találtam a számot, Simple Plan: Jetlagged a címe, és gyakorlatilag arról szól, hogy ha két szerelmes távol él egymástól (esetlegesen más időzónában is), az mennyire nehéz tud lenni. Ez aztán egy újabb mozzanat volt, ami elindított pár gondolatot bennem. Nehéz dolog ez a távkapcsolat-dolog, és józan ésszel azt mondanám rá, hogy "nem,soha az életben, ez nem nekem való". Na de hol az a bizonyos "józan ész", mikor az ember szerelmes? Vajon képes lennék belemenni egy ilyen kapcsolatba, ha megjelenne a királyfi fehér lovon a világ másik feléről? Őszintén: fogalmam sincs. Mindenesetre jobban díjaznám, ha valahonnan a közelemből kerülne elő.

:/

I 've been keeping busy all the time








Just to try to keep you off my mind.

"A thousand miles seems pretty far
But they've got planes and trains and cars
I'd walk to you if I had no other way"

Ahogy most pár perce meghallgattam ezt a számot, és felfigyeltem erre a pár sorra, hirtelen olyan, de olyan rossz kedvem lett, hogy majdnem elbőgtem magam. Mi a fene történik velem?

Valami történhetne már, lehet jó is és rossz is,csak legyen már valami....


Na,jó,elég az önsajnálatból :) Elvégre van épp elég dolog,aminek örülhetek. Nem annak kéne folyton az eszemben járnia, ami épp hiányzik. Minden jó így, ahogy van. Vagy jó lesz. Jobb.

övé a film és enyém a videó

"We are together to blame"

És mennyire jó lenne, ha tényleg együtt lennénk. Imádnám...Imádnálak. Imádlak..?

- A remény talán nem jó dolog?
- Felemelheti az embert, de ugyanakkor le is taszíthatja, és akkor inkább ne reménykedjek.
- Hátha ezúttal fent maradsz.

hátha.. :)

high expectations

Ma délutáni Youtube-ozásunk is papa kénye-kedve szerint zajlott, azaz Ő mondott egy számot, mi pedig lejátszottuk Neki. Volt azonban egy kívánsága, aminek sajnos nem tudtunk eleget tenni, akárhogyan is próbálkoztunk:
-Te angyalom, tudod, mit tegyél fel? Az X-faktorból a Szabó Zolikát a Száz Tagú Cigányzenekarral....

(Csillag születik és Szabó Ádám, de amúgy minden egyéb stimmelt...:D:D:D)

:)

Van egy jópofa olasz vicc egy szegény emberről, aki minden nap elmegy a templomba, hogy imádkozzon a szent előtt azt kérve: "Kedves szent! Kérlek, kérlek, kérlek, hadd nyerjem meg a lottót!" Végül a szobor életre kel, lenéz az előtte térdeplő férfira és azt mondja: "Fiam! Kérlek, kérlek, kérlek, tölts ki egy szelvényt!"

van ez így

'Nincs rosszabb dolog a világon, mint amikor visszautasítanak. A fényed rátalál egy másik ember fényére, azt hiszed, kinyílnak az ablakok és beömlik a napfény, és végre begyógyulnak a régi sebek. És hirtelen rádöbbensz, hogy semmi nem következik be abból, amit elképzeltél'

Paulo Coelho

'Olcsó sört iszunk majd, és addig hullámvasutazunk, amíg hányni nem kezdünk'

Just tell me how I got this far,
Just tell me why you're here and who you are
'Cause every time I look
you're never there
And every time I sleep
you're always there...

zagyva

Ma már egy hete annak, hogy hazajöttem Zalaegerszegről. Az idő megint rekordsebességgel rohan. Télen meg ólomlábakon vánszorog, mikor várjuk a meleget. Ez miért van?

És mi van a sértő megjegyzésekkel, az elfojtott nevetésekkel, az elfojtott könnyekkel, az izomlázzal, a hajnali ébrenlétekkel, a mufurc főnökökkel, a fogyással, a 18 évesekkel, a nagyszülőkkel, a várakozással, a reménnyel, a harmadévvel, a munkával, a nyelvvizsgával, a gyakorlattal, a vízhólyagokkal, a fáradtsággal, a csalódással, a meglepetésekkel, a megdöbenésekkel, a Balatonnal, a barátokkal, az álmokkal, a filmekkel, az MKB meccsekkel, a magánnyal, a dühvel, az örömmel, a hallgatással, a locsogással, a kibeszéléssel, az őszinteséggel, a hirtelenséggel, a meggondolatlansággal, a hűséggel, a hűtlenséggel, a tapasztalatlansággal, a naivitással, a kapcsolatokkal, az albérlettel, a kocsival, az igazoltatással, a szomszédokkal, a koncertekkel, a fényképekkel, az internettel, a teákkal, a rádióval, a képeslapokkal, a naptárral, a testvérekkel, a felejtéssel, a megbocsátással, mi a fene van???????????????????????

i'd do it all again

Vannak dolgok az életben, amik elsőre talán nem tűnnek túl biztonságosnak vagy kellemesnek, de valójában vétek volna őket kihagyni. A teljesség igénye nélkül most összegyűjtök párat.

Az első legyen -csak a mai edzésből kiindulva- az a perc, amikor már igencsak a tréning vége felé jártok, és Te hulla fáradt vagy, de mikor az edző rákérdez: "Bírod még?", majd' leesik a fejed, úgy bólogatsz,hogy "peeersze" ,és utána valahogy még jobban esik a pihenés. Aztán ott van azok a hatalmas aquapark-beli csúszdák. Mikor megláttam őket Zalaegerszegen, eldöntöttem, hogy én a gyerekcsúszdán csúszok le. Maximum. Aztán a 13 csúszdából úgy 6-7 fajtára mégis ráfanyalodtam,és lássatok csodát: élveztem! Méghozzá nagyon :) Na meg mikor ráveszi magát az ember a takarításra..elsőre ez valóban szörnyűnek tűnik,de zene mellett egész tűrhető! Nem beszélve a tisztaságtól meg hátbaveregetésektől, ami utána azért kárpótol. Felmenni egy kétszer kétméteres felvonóval a legmagasabb hegyre, amit klausztrofóbiásoknak egyáltalán nem ajánlok, nem egy kényelmes valami. De ami a hegy tetején van... azért megéri :)
Megkóstolni a tengeri herkentyűket... mert nagyon finomak :)

Hát, hirtelen most ennyi jutott eszembe, még lógok egy zalás bejegyzéssel, habár szerintem akkor is emlékezni fogok rá, ha nem írok róla egy sort sem :)

Ausztria

• Rico ;D (még mindiiiig)
• Hallstadt
• Rauris
• csokiszökőkút (szintén még mindig:))
• tanzgala
  
• ebihalacskák :)

.... :)
Mindent összevetve jó kis nyaralás volt:) Holnap pedig irány Vonyarc! :)

nem szóltak lángokról, szikrázó kardokról

Mein Gott. A tegnap vidámparkozás: az első 4 játék után hányingerem lett (thx for 360 fokban megpörgetős bigyó és 200 méter magasan ide-oda pörgető kütyü), úgyhogy utána némileg gagyibb játékokra mertem csak felszállni, de Pálcival még a mesevonat is mókás volt (egyébként nem egy nagy was ist das, max kisgyerekeknek...). Szóval köszönöm Pálcámnak ezt a remek napot :) Na meg respect, hogy fel mert ülni a dínós, nagyon durván pörgetős-dobálós,ráncigálós játékra!
De tényleg.

http://www.vidampark.hu/2009/hun/videogaleria2.php?g=42

Ezzel a mutatvánnyal kezdtünk. Szerintem elég para :D:D:D Mindenesetre jó, hogy ezzel indítottun,lehet, hogy később már nem lett volna merszünk felülni rá...:D

addiction

Beza. Órákat lehetne zengeni a fagyi iránt imádatomról. Helyhiány miatt ezt most nem teszem. Lényeg a lényeg, hogy én, aki néhány éve folyton amiatt kap a fejére, hogy keveset eszik, szóval ha fagyi kerül a közelembe, annak nincs menekvés. Képes vagyok a doboz felett addig ülni, amíg úgy be nem rekedek, hogy megszólalni sem tudok. A fagyi az egyik legnagyobb találmány. És nem utolsó sorban gyógyító hatással bír: legyen szó szerelmi bánatról vagy rosszul sikerült vizsgáról, bármelyikből kikúrál. Vagy legalábbis segít elindulni a gyógyulás útján... :)

vége

..vége, VÉGE,VÉGEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Vége a vizsgaidőszaknak!!! :) A mai nappal kezdetét vette számomra is a nyár!!!!!:)) Nem mondhatja senki, hogy nem érdemlem meg a pihenést, ez a 11 vizsgás vizsgaidőszak (de szépen mondtam..) azért nem volt a piskóta-kategória!!
Egyelőre el sem hiszem,hogy hosszú-hosszú ideig nincs több magolás, tanulás, stresszelés, idegeskedés, körömrágás, szorongás, jegyzetelés,olvasás...
Ehelyett van pihenés, utcazene, nyaralás, Budapest, Zalaegerszeg, Vonyarc, Szeged meg még ki tudja..:) NYÁR van,na :)))))

július 1

2011 július elseje van, a mai legmagasabb hőmérséklet 22 celsius fok volt, 120 km/órás szél fújt és az eső is esett. Hozzáteszem, most már jó idő van. Külön hepiség, hogy 5 nap és befejezem ezt az iszonyat hosszúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú vizsgaidőszakot. Csak győzzem kivárni!!!!

Ez a hatalmas energia,ami most tombol bennem, pedig szám szerint ez a 9. vizsgám, szóval fogalmam sincs, hogy ez honnan jön. Talán a legutóbb igazságtalanul kapott hármasomból eredő makacsság és "csakazértismegmutatom" c. történet, de nem érdekel, akármi is legyen, jó ez így, mert legalább elmegy az egész napom, és mire leteszem a könyvet, a fejem zúg a sok tanulástól, és se erőm, se kedvem a problémákon gondolkozni. Jó lenne abban a hitben élni,h mindent meg lehet oldani egy kis csokival vagy egy "Ugye most már minden rendben?"-nel, de valahol legbelül tudom, hogy ennek az időszaknak régen vége. Ehhez már felnőtt vagyok (vagy mi). És durva rádöbbenni újra meg újra, hogy az ember egy kezén meg tudja számolni az igaz barátait, és még durvább és még félelmetesebb azt észlelni, hogy mennyire félti őket, és hiába tudja, hogy köztük nem lehet semmi baj, mert bármi történik,akkor is vele lesznek, érzi, hogy kicsit belehalna, ha történne velük valami.

Nem tudom,miért lett ilyen komoly ez a bejegyzés, 14 nap múlva túl leszek az utolsó vizsgámon is,és akkor felszabadult leszek. És vidám. Alig várom!!!!!!!!!!!

sorry Cassandra, i didn't believe, you really had the power

"Ott fönt most segíteni fognak, meglátod..."

Nem hittem benne. Semennyire. És mégis segítettek :))))))))))))

aláfestés büntetőjoghoz

ezeknek a kakasoknak aztán édes mindegy,hogy milyen napszak van. reggel,délben, este nyomják, az én földöntúli örömömre. na,vissza az intézkedésekhez.

"Ezt bírom magában, hogy most sem adja fel...tudja, mások milyen lógó orral jönnek egy ilyen után?"
mikor ez a mondat elhangzott majdnem 3 évvel ezelőtt, azt gondoltam: "phű, ha látott volna 2 napja...."

aztán az évek során egyre inkább megtanultam becsülni azt a tulajdonságomat, hogy mindig fel tudok állni. mára már-már szeretem is.

lights will guide you home
and ignite your bones


and i will try to fix you

köszönöm:)

fáj a kezem.
így, hogy az írásbeli vizsgáim száma verdesi a 10 egész számú többszöröseit, előre mondom, hogy nagyon morci leszek, ha most kapok ínhüvelygyulladást. nagyon-nagyon-nagyon.

"Ha magácska fair elbánást akar, rossz munkát választott. Sőt...rossz fajt."

francokat nem

Bárcsak elmenne valaki helyettem azokra a hülye vizsgákra...:( Vagy legalább lenne úgy 2-3-mal kevesebb....

"A Szőke Démon, aki angyali perceket tudna szerezne Neki..." :DDDDDDDDDD
Tényleg lehet, hogy pályát tévesztettem, és marketingesnek kellett volna mennem!

Az mindenesetre pozitív dolog, hogy tudok röhögni saját magamon.

"...Élsz szépen tovább, boldogan. De már most megmondom neked, hogy ha majd jössz a Szent Annába meglátogatni, ne merj nekem krizantémot hozni. Ki nem állhatom! Rémes temetőszaga van annak a virágnak. És legyél kedves szépen, csinosan felöltözni, élénk színekbe, eszedbe ne jusson gyászhuszárnak öltözni. Rúzst is kenj a szádra, harsányat, most is milyen vértelen, hiába beszélek én neked. És eszedbe ne jusson szomorú gondolatokkal állni a fejfám előtt, mint egy rakás szerencsétlenség, kizárólag vicces történetekre vagyok kíváncsi, úgy kell az odaát, mint egy falat kenyér. És ne átallj hahotázni, temetőben harsányan kell röhögni, teli szájjal, éppen elég síri ott a hangulat."

tell me about the girl

http://www.youtube.com/watch?v=zo3BMdYbEcQ&feature=related

?

"Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem."

De mi van, ha torkunk szakadtából üvöltjük, hogy " De igen, igenis végeztem veled!!!!!"? A múlt nem "fogja fel", hogy egyelőre nincs több helye a jelenünkben?
És egyáltalán van esély előle elmenekülni?

been looking for a reason and something to loose

Kezdem megszokni, hogy lassan az lesz a nem normális, ami valaha normális volt, azonos neműek lépnek házasságra, 12 évesek kezdik meg szexuális életüket és ha egyetemistaként egy-egy buliban nem iszod hullára magad és nem cuccolsz ismeretlenekkel, kilógsz a sorból.
Na,és mi a fontosabb, a biztonság vagy a szabadság és a függetlenség?

Új dolgokba belevágni iszonyatosan nehéz. De mégis miből van a fejlődés, ha nem ebből?


Bizonytalanság és kérdések tömkelege ide vagy oda, a nap végén mégis jó érzés, hogy vannak olyanok az ember életében, akikre bármikor számíthat :)

annoying

Annyira fel tud dühíteni, mikor az emberek saját maguknak gyártják a problémákat,és utána azon szenvelegnek. Ilyen szomorúak meg olyan depisek, anyukám, ott van a baj, ahol éheznek.

Bocsánat, de ez van. Az összes elkényeztetett kis p*csa meg fogja be a száját, aztán fojtsa bele magát a jacuzziba, ha annyira kilátástalan az élete.


Most jól megmondtam a magamét, bruhahaha

plans

http://www2.warwick.ac.uk/fac/soc/law/


http://www.juris.u-szeged.hu/szakiranyu-tovabbkepzes/szakiranyu-tovabbkepzes-100319/angolszasz-jogi-angol-100323?objectParentFolderId=11764


Meglátjuk..:)

szevasz,tavasz

Hát,hellító-bellító jóidő!!!!:)
Már vártalak nagyon.

Jövő héten felezőbuli, meg kell néznünk A király beszédét, utána héten bíróság (izgi lesz!!!), aztán MKB-meccs és jön a Pálci. Eseménydúsnak ígérkezik a következő pár hét:)

"Te új napot vársz, hogy új eget láss, de most is az kell, ami eddig, s nem más..."

who knows

Érdekes, hogy néha egy-egy rossznak tűnő ötlet egészen jól tud elsülni. És jó érzés, hogy ezt is meg tudtuk beszélni. Egyébként mindig mindent megbeszéltünk. Olyan dolgokat is, amit általában ilyen viszonyban levő emberek nem szoktak megbeszélni. Mert ciki, mert nem szokás, mert akármi. De mi mások vagyunk.

És azt hiszem, tényleg el kell telnie időnek. Jócskán. Aztán utána nagyon kiváncsi leszek, mi sül ki ebből.

Múljon már el ez a rohadt hasfájáááás...:(

ezért kell nekem erre, neked arra menned....

"Tudod, olyan ez, mint a római jog. Tavaly nagyon sokat foglalkoztál vele, de idén már nem, néha leveszed a polcról, belenézegetsz, de ez így is van jól. Most már más dolgok a fontosak."

"Emlékszel, amikor bejelentés nélkül mentem oda és palacsintát vittem? Mint egy Terézanya..." "Aha...azon mondjuk meglepődtem!"
" Hát azon én is..."

Let it go.

put myself first, make the rules as i go

Érdekes, hogy az idő előrehaladtával, ha az ember már régóta vár valamire, a lelkesedés egyre csökken. Az elején még ott van a "majd holnap", de aztán csak a "ma sem" marad.

Nade sebaj, megyek porszívózni.

Nem vagyok én részeg, csak hát igen-igen kába

Pleasure. Maradjon minden úgy, ahogy most van. Na, jó, még jobb lehet.

Érdekes, hogy semmi egetrengető nem történt, mégis boldog vagyok. Mindenesetre tetszik ez az állapot :)
Egyelőre nem tudok semmi értelmeset írni, mert nem tudom megfogalmazni a gondolataimat, majd talán később :)
Ja, és egyébként gyönyörű idő van :)

...most meg valahogy így:))

Szóval finally, ebben a vizsgaidőszakban is megérte szenvedni,elvégre 27 kreditet gyűjtöttem,ami akárhonnan nézve sem rossz teljesítmény...:):)

Kb így érzem magam

Legyen már vége!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

can't wait for freedom

Mivel már csak 1 (!!!) vizsgám van hátra, a következő képet küldeném magamnak motivációként:


"ha komolyan akarod,nincsen akadály..."
Hm, remélem,tényleg így van...:)

Legyen valami

Könyörgöm,legyen már valamiiiiiiiiiiiii......az elmúlt egy hónapban gyakorlatilag alig éltem (many thanks for vizsgaidőszak). Szóval kérem-szépen,most már igazán történjen valami izgi. De tényleg.

"Miért nem írsz mostanában blogot,Blanka?"
"Talán,mert nem érek rá,mint a mellékelt ábra mutatja..."
"Miért,mi dolgod van? Buborékokat fújogatni?"

:DDDDDDDDDD

spent my evenings down at the drive-in and that's when I met you,yeah

Remélem,ha egyszer,valaha megismerhetem és találkozunk,nem leszek majd olyan megilletődött,mint egy óvodás,aki most találkozik először a Mikulással.
Mert annyi mindent tudnék Neki mondani,és még 100x annyit tudnék kérdezni,hogy egy hétig be se állna az a csöpp szám.
Bizony.

Innovation

Igen,tudom,ötszáznyolcmillió éve nem írtam blogot. Képzelem,hogy hiányozhattam népes olvasótáboromnak:P
A közel múltról azt mondhatom, hogy ilyen jó karácsonyom és szilveszterem már régen volt. Bizony, a vizsgaidőszak ellenére. Pedig alig volt más,mint az elmúlt évek bármelyikében.
Érdekes,mennyit tud változtatni az ember életén,hogy mondjuk a testvére külföldre költözik vagy általa új családtag áll a házhoz.
Vagy hogy csak úgy,megszámlálhatatlan dolog összhatására kezd egy kicsit máshogy tekinteni a dolgokra. Hogy nem törik össze, ha visszautasítják. Hogy kezdenek benne teljesen kiforranni az egyes dolgokról kialakított képek,és ezt 5 év múlva már nem fogja másképp látni. Hogy érzi,hogy mire van szüksége,és nem adja alább. Hogy kezdi megismerni az embereket. Hogy meglátja, kik azok, akik egy falat kenyeret is megosztanának vele,és kik azok,akik valójában irigylik a sikereit.

És hogy nehogy azt képzeljétek,hogy teljesen megkomolyodtam, a bejegyzést a következő idézettel zárnám: "Egy futómaki-tekercset kérek!" :D:D:D:D:D