karácsony

Azt szeretem benne a legjobban, hogy mindenki együtt van. 24-én délután együtt díszítjük a fát, mindenkinek megvan a maga reszortja. Papa a szaloncukrokat kötözi, tesóm rakja fel a boákat meg a többi tekergőző micsodát, mert "ehhez ő ért". A csúcsdíszt általában apa helyezi fel, egész egyszerűen azért, mert csak ő elég magas hozzá. Egyébként két fánk van, egy nagy, magas itt fent, a gyerekszobában, egy kisebb pedig lent, mamáéknál. Mikor még én is a másik szobában aludtam, imádtam, hogy nálunk van a fa. Volt, hogy reggel felkeltem,beizzítottam rajta az égőket és csodáltam az ágyból.
Nagyon szeretem a kajákat is. Apa vacsorára isteni halászlét csinál, ott vannak a speckó halfasírtok, amiket szerintem kevesen ismernek, pedig isteniek, komolyan. Reggelente gyümölcskenyeret eszünk,és a virágos porcelánkészletből isszuk a teát. Na meg a sütemények. A legeslegjobb a hatlapos, az én kedvencem az. Tesóm meg a mézes-krémesért van oda.
Na igen, ő meg ilyenkor hazajön. Kivasalja a hajam, berakunk valami karácsonyi cd-t,és hülyéskedünk.
Egyébként a 24-e este és a következő két nap non stop kártyázásból, társasjátékozásból és rokonlátogatásból áll. Ez utóbbiért nem mindig vagyok oda, dehát ezt is muszáj :D Meg ott vannak a buta karácsonyi filmek is, amiket százhuszadszorra is meg kell nézni. Én egyébként személy szerint nem láttam még mindet, elég kevéshez volt szerencsém. Nem vagyok oda a tv-ért, karácsonykor meg pláne nem. A Reszkessetek betörőkhöz viszont ragaszkodom,de csakis a 3-hoz. Olyan édes benne a kisfiú,és a sztori is abban van a legjobban kitalálva.
És hogy ne legyen ilyen "se füle-se farka" ez a bejegyzés, egy Müller Péter-idézettel zárnám. Kedvelem, szerintem jó dolgokat ír.

"Azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell mutatni. Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, szavak és virágok nélkül is azonnal észre lehet venni. A szeretetből ugyanis meleg árad. Nem hideg, nem perzselő forróság, hanem meleg. Testmeleg. Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást."