voltam én már jöttment, mindenféle szerzet

"" "Amikor a banda ezt a kólót játssza, mosolyog az Isten, közénk áll egy táncra""

fix me

Lehettem úgy 8-9 éves, amikor egy barátnőmhöz voltam hivatalos a szülinapi zsúrjára. Nagy izgalommal vártam az eseményt, anyukámmal vettünk ajándékot a kislánynak, csinos ruhába öltöztem meg amit el lehet képzelni. Aztán amikor megérkeztünk a házukhoz, becsengettünk és beengedtek, rájöttünk, hogy ők nem várták ennyire az alkalmat, illetve sehogy sem, mivel a lányzó szülei nemis tudtak a dologról, egyszerűen nem szólt nekik arról, hogy szülinapi bulit szeretne tartani. Mivel azt hiszem, épp a nagymosás kellős közepén tartott az anyukája, a lakás tele ruhahalmokkal, estébé, nem volt más hátra, mint elnézést kérni és hazamenni. Csalódottsággal és dühvel keveredő szomorúságot éreztem. Nem gondoltam, hogy ehhez hasonló szituáció több,mint 10 évvel ez után az eset után is megtörténik majd velem.

Ma ahogy feküdtem az ágyamon, ekp-jegyzetekkel és plüssállatokkal körülbástyázva,feltámadt bennem egy régóta lappangó, kellemetlen érzés. Úgy éreztem, nincs kedvem tovább ezt csinálni. Nem akarok többé vizsgaidőszakot, tanulni, görcsölni,stresszelni, és nem akarok szorgalmi időszakot sem, nincs kedvem visszamenni a pesti lakásba, és Pestre sem, nem akarok többé négyeshatossal a Blahára menni, nem akarom várni a pénteket, hogy hazajöhessek. Elegem van az eddigi életemből, ezt éreztem, el kell utaznom Amerikába vagy akárhova,csak messze legyen, és teljesen új életet kezdeni, picnérnőként agy bébiszitterként vagy kutyasétáltatóként vagy mittudomén. Azt hiszem, sosem éreztem még ilyet. Persze magamban gyakran gondoltam röpke pillanatokra, hogy jó,elég, itt hagyom az egész hóbelevancot a francba, de igazán közel sosem voltam ahhoz, hogy foglaljak egy jegyet a legközelebbi new york-i járatra. Mindig volt/van(?!) valami kapaszkodóm. Most megint úgy érzem, ezek elfogytak körülöttem. Mindenkinek megvannak a maga problémái, a maga élete és nekem is meg kéne bírkóznom a sajátommal. Ez hellyel-közzel menni is szokott, hát most gödörbe kerültem. És egyelőre ötletem sincs,hogy fogok belőle kimászni.
Aztán lehet,hogy holnap reggel felkelek és tök jól leszek megint, de egyelőre sajnos nem látok erre utaló jeleket.


*Felrobban a Nap, a Hold; a fejünk felett meghasad az ég;...

karácsony

Azt szeretem benne a legjobban, hogy mindenki együtt van. 24-én délután együtt díszítjük a fát, mindenkinek megvan a maga reszortja. Papa a szaloncukrokat kötözi, tesóm rakja fel a boákat meg a többi tekergőző micsodát, mert "ehhez ő ért". A csúcsdíszt általában apa helyezi fel, egész egyszerűen azért, mert csak ő elég magas hozzá. Egyébként két fánk van, egy nagy, magas itt fent, a gyerekszobában, egy kisebb pedig lent, mamáéknál. Mikor még én is a másik szobában aludtam, imádtam, hogy nálunk van a fa. Volt, hogy reggel felkeltem,beizzítottam rajta az égőket és csodáltam az ágyból.
Nagyon szeretem a kajákat is. Apa vacsorára isteni halászlét csinál, ott vannak a speckó halfasírtok, amiket szerintem kevesen ismernek, pedig isteniek, komolyan. Reggelente gyümölcskenyeret eszünk,és a virágos porcelánkészletből isszuk a teát. Na meg a sütemények. A legeslegjobb a hatlapos, az én kedvencem az. Tesóm meg a mézes-krémesért van oda.
Na igen, ő meg ilyenkor hazajön. Kivasalja a hajam, berakunk valami karácsonyi cd-t,és hülyéskedünk.
Egyébként a 24-e este és a következő két nap non stop kártyázásból, társasjátékozásból és rokonlátogatásból áll. Ez utóbbiért nem mindig vagyok oda, dehát ezt is muszáj :D Meg ott vannak a buta karácsonyi filmek is, amiket százhuszadszorra is meg kell nézni. Én egyébként személy szerint nem láttam még mindet, elég kevéshez volt szerencsém. Nem vagyok oda a tv-ért, karácsonykor meg pláne nem. A Reszkessetek betörőkhöz viszont ragaszkodom,de csakis a 3-hoz. Olyan édes benne a kisfiú,és a sztori is abban van a legjobban kitalálva.
És hogy ne legyen ilyen "se füle-se farka" ez a bejegyzés, egy Müller Péter-idézettel zárnám. Kedvelem, szerintem jó dolgokat ír.

"Azt mondom, a szeretet az egyetlen, amit nem kell mutatni. Tévedhetetlen jele van, amit behunyt szemmel, szavak és virágok nélkül is azonnal észre lehet venni. A szeretetből ugyanis meleg árad. Nem hideg, nem perzselő forróság, hanem meleg. Testmeleg. Belépek egy lakásba, és érzem, hogy itt szeretik egymást."

i wish i could be strong sometimes

"Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.
De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő."

Mostanában úgy érzem, csak az ilyenek tartanak fent. Nem a legjobb időszak ez, de jön a karácsony. Annak ellenére, hogy egyelőre semmi x-mas hangulat nem lett úrrá rajtam, várom. Nagyon.

were you born to resist or be abused?

Megmondjam, mit kéne most csinálnom? öröklési jogot tanulni. ehelyett fekszem az ágyon,és olvasom a ptk-t, de sok érdemi nem megy a fejembe. kicsit kezd sok lenni ez a hét, annak ellenére, hogy még csak szerda van.
egyébként kimondottan mozgalmas ez a délelőtt, annak ellenére, hogy itthon ülök és tanulok (mert mi mást csinálnék...), a vezetékes telefon összesen 4x csörgött már 10 és 12 között, 1 téves hívás, 1 nő, aki csótányokat akart velem irtatni (je suis désolée, de ebben nem tudok segíteni) és 2 hívás ugyanattól a valakitől, aki mindenáron faxot akart küldeni (ezúton is üzenném, barátom, hogy rossz a faxgép. Úgyhogy baromira hiába próbálkozol).

a hét eddigi 2 napján 2 zh-t írtam, és megvan rá a reális esély, hogy egyikből sem mentem át. a móka az egészben, hogy mindkettőre tanultam. az egyikre konkrétan egész félévben, minden egyes órára. hát, mindegy, ilyen az élet vagy hogy mondják. a fura az egészben, hogy még igazi elkeseredettséget sem érzek. egyszerűen fáradt vagyok,és sírva röhögni támad kedvem, mikor rám jön az 5 perc és elkezdem számolgatni, vajon melyikből hány pontot értem el.




a szám címe senkit ne tévesszen meg, szó sincs szerelemről. ez csak szex, bogaraim, és még pajzánul is van becsomagolva.

Vasárnap, Silkeborg-MKB meccs, 14-5 az állás, gondoltam, megnyugodhatok, így lementem vacsorázni. Mire visszatértem, 22-17 volt az állás.
-Papa, ezek nagyon feljöttek!
- De föl ám! A Csirkeburg dobott 5 gólt, ezek meg egyet se!


:DDDD