2012. augusztus 22., szerda

Madrid, te quiero

Köszönöm a sok élményt. Most visszamennék, hiányzik minden, de mindjárt szeptember van, szeretem az őszt, akkor van a születésnapom, jellegzetes "őszillat" van, olyan különleges, mint Madridban a Salvador Bachiler-bolt illata vagy a Stradivariusé, ami még mindig érezhető a sálamon.

Mindjárt vége ennek a nyárnak is,pedig én nem akarom magam mögött hagyni. Remélem, a fontos részeket nem is fogom.

Madrid, Madrid...olyan élmény volt, amit kár lett volna kihagyni. Azt terveztem, hogy gigantikus bejegyzést írok, aztán mégsem jönnek a szavak.

"A feelingből egy újabb kört még rendelnék"

Hát, úgy az egésznek a feelingjéből. A reggeli 8:50es felkelésekből, az órákból, a Retiróból, a Fiesta de la Palma-ból, ahol az emberek széttaposnak és rádöntik a sörüket, de annyira jóóóó,hogy egyszer ki kell próbálni, a paella-ból, ami tésztával is isteni, a tortilla-ból, amiből M. nem hagymásat csinált, pedig úgy is ricisimo, az olasz fiúkból és a spanyolokból, és a svájci lányokból, mert ilyen kedves svájciakkal én még nem találkoztam (hozzáteszem, túl sok egyéb svájcival se), az ajtóból, ami elég nehézkesen nyílik és folyton becsapódik, az Arguelles-ből, aminek az egyik kijáratán éjfél fele nem lehet kimenni és nem nagyon értjük, miért, dehát vannak megfejthetetlen dolgok a világon, és a Conde Doque-ből is, ahol láttuk a Merida, a bátort, és bár a többiek az elején finnyáskodtak, a végére beismerték, hogy isteni volt (mertek volna mást mondani :D na, jó, ez csak egy broma volt) és az emberke úgy kísér oda a helyedhez, mint a színházban.

Még sorolhatnám sokáig, hogy mi hiányzik, de szorít az idő, mindenesetre ha hozzám vágnának egy jegyet, rohannék. Egy újabb helyet találtam a világban, ahol vannak, akik várnak. És ez nagyon jó érzés.

2012. augusztus 5., vasárnap

Elmentem Madridba, puszi

Kezdjetek el élni,hogy legyen mit mesélni Majd az unokáknak, mikor korbeallnak, Mikor korbeallnak, az agyadon ugrálnak, Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni, Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni Az utolsó órában, mikor mindent megbántam, Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam, Hogy elmúlt az elet... Kezdjetek el élni!!!