2011. január 31., hétfő
2011. január 25., kedd
can't wait for freedom
2011. január 20., csütörtök
Legyen valami
Könyörgöm,legyen már valamiiiiiiiiiiiii......az elmúlt egy hónapban gyakorlatilag alig éltem (many thanks for vizsgaidőszak). Szóval kérem-szépen,most már igazán történjen valami izgi. De tényleg.
"Miért nem írsz mostanában blogot,Blanka?"
"Talán,mert nem érek rá,mint a mellékelt ábra mutatja..."
"Miért,mi dolgod van? Buborékokat fújogatni?"
:DDDDDDDDDD
"Miért nem írsz mostanában blogot,Blanka?"
"Talán,mert nem érek rá,mint a mellékelt ábra mutatja..."
"Miért,mi dolgod van? Buborékokat fújogatni?"
:DDDDDDDDDD
2011. január 15., szombat
spent my evenings down at the drive-in and that's when I met you,yeah
Remélem,ha egyszer,valaha megismerhetem és találkozunk,nem leszek majd olyan megilletődött,mint egy óvodás,aki most találkozik először a Mikulással.
Mert annyi mindent tudnék Neki mondani,és még 100x annyit tudnék kérdezni,hogy egy hétig be se állna az a csöpp szám.
Bizony.
Mert annyi mindent tudnék Neki mondani,és még 100x annyit tudnék kérdezni,hogy egy hétig be se állna az a csöpp szám.
Bizony.
2011. január 13., csütörtök
Innovation
Igen,tudom,ötszáznyolcmillió éve nem írtam blogot. Képzelem,hogy hiányozhattam népes olvasótáboromnak:P
A közel múltról azt mondhatom, hogy ilyen jó karácsonyom és szilveszterem már régen volt. Bizony, a vizsgaidőszak ellenére. Pedig alig volt más,mint az elmúlt évek bármelyikében.
Érdekes,mennyit tud változtatni az ember életén,hogy mondjuk a testvére külföldre költözik vagy általa új családtag áll a házhoz.
Vagy hogy csak úgy,megszámlálhatatlan dolog összhatására kezd egy kicsit máshogy tekinteni a dolgokra. Hogy nem törik össze, ha visszautasítják. Hogy kezdenek benne teljesen kiforranni az egyes dolgokról kialakított képek,és ezt 5 év múlva már nem fogja másképp látni. Hogy érzi,hogy mire van szüksége,és nem adja alább. Hogy kezdi megismerni az embereket. Hogy meglátja, kik azok, akik egy falat kenyeret is megosztanának vele,és kik azok,akik valójában irigylik a sikereit.
És hogy nehogy azt képzeljétek,hogy teljesen megkomolyodtam, a bejegyzést a következő idézettel zárnám: "Egy futómaki-tekercset kérek!" :D:D:D:D:D
A közel múltról azt mondhatom, hogy ilyen jó karácsonyom és szilveszterem már régen volt. Bizony, a vizsgaidőszak ellenére. Pedig alig volt más,mint az elmúlt évek bármelyikében.
Érdekes,mennyit tud változtatni az ember életén,hogy mondjuk a testvére külföldre költözik vagy általa új családtag áll a házhoz.
Vagy hogy csak úgy,megszámlálhatatlan dolog összhatására kezd egy kicsit máshogy tekinteni a dolgokra. Hogy nem törik össze, ha visszautasítják. Hogy kezdenek benne teljesen kiforranni az egyes dolgokról kialakított képek,és ezt 5 év múlva már nem fogja másképp látni. Hogy érzi,hogy mire van szüksége,és nem adja alább. Hogy kezdi megismerni az embereket. Hogy meglátja, kik azok, akik egy falat kenyeret is megosztanának vele,és kik azok,akik valójában irigylik a sikereit.
És hogy nehogy azt képzeljétek,hogy teljesen megkomolyodtam, a bejegyzést a következő idézettel zárnám: "Egy futómaki-tekercset kérek!" :D:D:D:D:D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)