it's now or never

Az,hogy a vizsgaidőszak első napján meglett a rómám, elgondolkoztatott. Mennyire,mikor,kiért/miért érdemes kockázatot vállalni? És vajon,ha másképp alakult volna,azt mondanám,nem,ilyet soha többet nem csinálok? Nyilván.
Mi történt volna,ha...annyira durva,hogy mennyi dolog az életben másképp alakulhatott volna,totálisan másképp,ha egyetlen apró mozzanat nem következik be. Ez lehet 1 pontocska a felvételin, egy elhibázott kijelentés vagy akár egy rosszkor jött betegség. Elképesztő,hogy min nem múlnak dolgok. Ami még nagyon érdekes, hogy -ugyan még nagyon az elején vagyunk,de- mennyire másképp hat rám a mostani vizsgaidőszak,mint a félévi. Persze,ennek lehet,hogy ez a sikeres róma az oka,de hogy sokkal nyugodtabban készülök,és valahogy az egész hangulatom más,az tuti. A tavaszra (?!) nem fogható a dolog,az biztos,az ember ebben az időben nem szívesen ül ki a kertbe/erkélyre tanulni,szóval a klíma nem hiszem,hogy különösebben jó hatással lenne rám..
Ha minden jól megy, 16.-án befejezem,és onnantól NYÁR:) ...ami remélem,tényleg nyárszerű lesz,meleggel meg mindennel,ami kell,mert nem vagyok egy hőségimádó,de mostmár a fél rómavizsgámat odaadnám egy kis napsütésért....

In my life there's no denying...

Ma latin vizsga,az időt meg inkább nem minősíteném.
A fejem tele van a rómával,de attól félek,kevés lesz ez hétfőre:(
Valaki egyszer azt mondta nekem,hogy az ember mélyen alábecsüli az agyát,sokkal többre képes,mint ahogy gondolja. Lehet benne valami. Azt mindenesetre már most borítékolni tudom,hogy ez az öt (?) év nem fog kesztyűs kézzel bánni az agyacskámmal. De nem ám.