2012. március 27., kedd

magamon veled nevetnék


Szeretem a tavaszt. Nincs már hideg és még túl meleg sem. Éppen ideális.

Ma reggel, ahogy felkeltem, valamiféle különös nyugalom szállt meg. Rájöttem, hogy valahogyan mindenhol meg fogom találni a helyem. Amikor rohannék haza, és amikor rohannék hazulról, amikor fél 6kor fekszem és fél 9kor kelek, mikor elkáromkodom magam a meccsen, de hála az égnek a nagy hangzavarban úgysem hallani, mikor angol szöveget fordítok és azon röhögcsélek magamban, hogy de jó, hogy nem szó szerint fordítjuk, hogy "ezt a szemléletet tette magáévá".
Arra eszméltem rá, hogy sok szituációban jól tudom érezni magam. Az egész nem a helyzet milyenségétől függ, hanem hogy én milyen aspektusba helyezem. Ez a nézőpont általában pozitív. Persze vannak szürke napok, amikor valami nem jó, nem találom a helyem.

Viszont most már megnyugtat a tudat, hogy ha kicsit nehezebben is, de úgyis meglelem valahol.

2012. március 24., szombat

lebzselünk




Ez is csak egy nap, nem a világ vége; a kedvedet ne törje meg!
Lenyeled keresztbe, holnap vége, új nap indul, vége lesz...

2012. március 15., csütörtök

tavasz


Ma 10 perccel edzésre indulás előtt jutott eszembe, hogy muszáj boltba mennem. Ez abból a szempontból is mókás volt, hogy nemzeti ünnep lévén kb a falu végi, susnyás melletti üzletecskén kívül más nem volt nyitva. Mivel az új pályánál nincs öltöző, általában már melegítőben, teniszcipőben, felkötött hajjal indulok útnak. Egy kicsit ódzkodtam a gondolattól, hogy így kell belépnem egy olyan helyre, ahol más emberek is megfordulnak, de miután itthon finoman utaltak rá, hogy hordozok némi sznobizmust, bevállaltam. Tényleg nem éreztem cikin magam. A kettővel előttem levő bácsinak még a sörösüvegeit is visszaváltották, annak ellenére, hogy kiderült, nem is az adott boltból származnak. Szóval azt hiszem, túl sokat aggódom, feleslegesen.

2012. március 12., hétfő

kesernyés

Tíz éves lehettem, amikor egy hétvégi ebéden összekaptunk. Ő megrögzötten állította, hogy a Ráhel férfinév, én meg megrögzötten állítottam, hogy női. Kiabált, hülye is voltam, meg a többi. Aztán megnézte a névkönyvben,és odahívott magához. Beismerte, hogy igazam volt, gratulált.

Tudtam, hogy jól kellene éreznem magam. Örülnöm kéne, hiszen "legyőztem" egy nálam sokkal idősebb felnőttet. De nem éreztem semmit, csak azt a gyomorszorító, szívfacsaró valamit, amit minden egyes veszekedésünkkor.

2012. március 11., vasárnap

lucsiento mucsisszo

Kisebbik testvérem másodikos környezetismeret munkafüzetéből egy-két szösszenet:

1.) Sorolj fel olyan mindennapi életben használatos tárgyakat, amik belsejében levegő van!

Labda, lufi, SZOBA, üveg, búvárpalack

2.) Mely állatok szeretik az esőt?

Kukacok

3.) Mit nem ihatnak a gyerekek?

Energiaital, alkohol, kávé, kóla, VÍZ

4.) Milyen lesz a cipőd, ha a harmatos fűre lépsz?

Vizes.

5.) Mivel ápolod a fogaidat?

Fogkefe, fogcérna

És ha még nem elég a jóból, jöjjön pár kiskori beszólás:

1.) Fanni és én úgy 10-12 évesen elutaztunk egy táborba, Szlovéniába. Itthon a rokonok kérdezték Virgikét, mikor jönnek haza a lányok. Szivem: "A papa majd megy értük, csak még húzza az időt.."

2.) Ausztriába vezető útjainkon (ide járunk nyaralni) a hosszú időt van, hogy barkóbával ütjük el. Szivem viszont egy olyan állatot talált ki, amit addig még egyikünk sem ismert: rózsaszín és ragadozó. Tippeket várok! Megoldás lejjebb, a * jel mellett! :D

3.) Régebben, mikor Szivem kicsi volt, gyakran ivott szívószálas dobozból. Szellemesen el is nevezte "szívatós innivalónak".

4.) Az egyik nagymamánk Dunaújvárosban lakik,és mikor a hétvégére oda utazik a család, néhány órát rendszeresen anyukám nagynénjéék lakásában töltünk. Virgike egyszer csak elunta magát, kiállt az erkélyre és megpróbált kommunikálni a kb 5 km-re lakó nagymamával: "Dunaújvárosi mamaaaaaaaaaaa!!!! Gyere velem játszani!!!"

5.) Anyukám és Virgike sétálni indultak, Szivem egy hatalmas táskát akart magával vinni, amiben a játékai voltak. Anyukám ezt ellenezte. Reakció: "Peeersze, a te cuccaid mindig oooooolyan fontosak, az enyémek meg fontatlanok!"

6.) Szivem látott az utcán egy húzható bevásárlókocsival sétáló nénit, mire megjegyezte: " Nézd, mama, a néni kosarat sétáltat!"


* a megoldás: rózsaszín párduc (fogadjunk, hogy nem találtátok ki!!! :D)

2012. március 6., kedd

don't you think it's ironic? cause I really do think








"Azt hiszik, hogy normálisak, csak azért, mert mind egyformák."