Szeretem a tavaszt. Nincs már hideg és még túl meleg sem. Éppen ideális.
Ma reggel, ahogy felkeltem, valamiféle különös nyugalom szállt meg. Rájöttem, hogy valahogyan mindenhol meg fogom találni a helyem. Amikor rohannék haza, és amikor rohannék hazulról, amikor fél 6kor fekszem és fél 9kor kelek, mikor elkáromkodom magam a meccsen, de hála az égnek a nagy hangzavarban úgysem hallani, mikor angol szöveget fordítok és azon röhögcsélek magamban, hogy de jó, hogy nem szó szerint fordítjuk, hogy "ezt a szemléletet tette magáévá".
Arra eszméltem rá, hogy sok szituációban jól tudom érezni magam. Az egész nem a helyzet milyenségétől függ, hanem hogy én milyen aspektusba helyezem. Ez a nézőpont általában pozitív. Persze vannak szürke napok, amikor valami nem jó, nem találom a helyem.
Viszont most már megnyugtat a tudat, hogy ha kicsit nehezebben is, de úgyis meglelem valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése