fix me

Lehettem úgy 8-9 éves, amikor egy barátnőmhöz voltam hivatalos a szülinapi zsúrjára. Nagy izgalommal vártam az eseményt, anyukámmal vettünk ajándékot a kislánynak, csinos ruhába öltöztem meg amit el lehet képzelni. Aztán amikor megérkeztünk a házukhoz, becsengettünk és beengedtek, rájöttünk, hogy ők nem várták ennyire az alkalmat, illetve sehogy sem, mivel a lányzó szülei nemis tudtak a dologról, egyszerűen nem szólt nekik arról, hogy szülinapi bulit szeretne tartani. Mivel azt hiszem, épp a nagymosás kellős közepén tartott az anyukája, a lakás tele ruhahalmokkal, estébé, nem volt más hátra, mint elnézést kérni és hazamenni. Csalódottsággal és dühvel keveredő szomorúságot éreztem. Nem gondoltam, hogy ehhez hasonló szituáció több,mint 10 évvel ez után az eset után is megtörténik majd velem.

Ma ahogy feküdtem az ágyamon, ekp-jegyzetekkel és plüssállatokkal körülbástyázva,feltámadt bennem egy régóta lappangó, kellemetlen érzés. Úgy éreztem, nincs kedvem tovább ezt csinálni. Nem akarok többé vizsgaidőszakot, tanulni, görcsölni,stresszelni, és nem akarok szorgalmi időszakot sem, nincs kedvem visszamenni a pesti lakásba, és Pestre sem, nem akarok többé négyeshatossal a Blahára menni, nem akarom várni a pénteket, hogy hazajöhessek. Elegem van az eddigi életemből, ezt éreztem, el kell utaznom Amerikába vagy akárhova,csak messze legyen, és teljesen új életet kezdeni, picnérnőként agy bébiszitterként vagy kutyasétáltatóként vagy mittudomén. Azt hiszem, sosem éreztem még ilyet. Persze magamban gyakran gondoltam röpke pillanatokra, hogy jó,elég, itt hagyom az egész hóbelevancot a francba, de igazán közel sosem voltam ahhoz, hogy foglaljak egy jegyet a legközelebbi new york-i járatra. Mindig volt/van(?!) valami kapaszkodóm. Most megint úgy érzem, ezek elfogytak körülöttem. Mindenkinek megvannak a maga problémái, a maga élete és nekem is meg kéne bírkóznom a sajátommal. Ez hellyel-közzel menni is szokott, hát most gödörbe kerültem. És egyelőre ötletem sincs,hogy fogok belőle kimászni.
Aztán lehet,hogy holnap reggel felkelek és tök jól leszek megint, de egyelőre sajnos nem látok erre utaló jeleket.


*Felrobban a Nap, a Hold; a fejünk felett meghasad az ég;...