Arról beszélgettünk a délután, hogy vajon tényleg lehetséges az, hogy kétféle pasi létezik? Az első prototípus, akinek lehet, hogy tetszel ugyan, de hogy ezt te tudod meg utoljára, az teljesen biztos. Mert nem meri elmondani, hiszen fél. Hogy mitől, azt nem nehéz kitalálni: elutasíthatod, rossz napod lehet vagy még prózaibb: lusta a szentem. Azaz fáradtságos munkába kerülne megmozgatni azt a rengeteg arcizmot, és kinyögni, hogy ugyan már, igyál meg vele valamit. Hát, te meg csak azért se fogod kinyögni. Mert nem a te feladatod. De nem ám.
A másik fajta csoda, aki jön, és beszél. Neki nem fáradtság dumálni. Le a bugyit rólad. Már ha hagyod, haha. A srác nagyon magabiztos, sziporkázik, szép vagy, meg okos is, élete nője,hát persze. A szomorú, hogy egyetlen céljuk van....amit feljebb már említettem. Sajna.
A kérdés: van köztes állapot?
Vagy netán mi kérünk lehetetlent? Szende Szabolcska nem elég, Macsó Csávesz meg már túl sok?
Nem tudom. Mindenesetre aggasztó.
Kezdek kicsit Carrie Bradshaw-cikkekre hajazó bejegyzéseket írni, de ez van, ezt kell szeretni (vagy legalábbis adva van a lehetőség).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése