Önjelölt orvosként megállapítottam, miért fájt ma a jobb oldalam. Megmondom: az én (egyébként nem kimondottan élénk) fantáziámban él a kép, hogy ott van a lelkem. Nem kell semmi durvára gondolni, csak valami olyasmire, hogy odabent két rajzfilmfigura, egy szívalakú meg egy agyalakú (nyilván több szülő összeteszi most a kezét, hogy nem rajzfilmkészítőnek mentem), és ezutóbbi pár lendületes ponfont kevert le a szivecskének. Szívecske erre csak pislog, hogy mégis mi baja van ennek. Agyacska meg majd' szétrobban mérgében, hogy Szívecske mégis mit nem ért ezen!?!?!?!?! És egyáltalán miért akar bármit is érteni??? Maradjon végre a helyén, és kímélje meg magát mind a pozitív, mind a negatív izgalmaktól.
Szívecske drága, én most mentem pp-t tanulni. Agyam, te jöhetsz, rád szükségem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése