hurrá

Jelentkezem, ahogy ígértem, és hála az égnek, pozitív hírekkel: mindkét múlt heti zh-m sikerült! Most már csak két számonkérés van a héten, aztán meg a vizsgaidőszak vár szeretettel. Mi lesz az már nekem...


Ami jó, hogy mindig felsejlenek olyan dolgok, amik feldobnak. Mikor csütörtökön hazatelefonáltam, hogy mennyire lenne gáz, ha este 9 után érnék haza, a másnap délelőtt helyett, őszintén szólva fel voltam rá készülve,hogy megkérnek, maradjak az eredeti tervnél. Ehhez képest egy kisgyerek módjára lelkendező nagypapát kaptam a vonal végén, aki akár éjfélre is eljött volna értem Várpalotára, annak ellenére, hogy bizony elmúlt 76 éves és fél szemére nem lát szegény.
És mikor A. 15 percig áradozik a felsőmről, hogy milyen jó, hol vettem és miért nem látta még, aztán még a buszról is azt mutogatja, feltartott hüvelykujjal, hogy "hűde menő" :D Szétröhögtem magam.
Na,és mikor ma ismételten megérkezett postán a Cosmo, mert Zs. véletlenül nekem fizette elő, nem magának, és felajánlottam, hogy kifizetem, ő meg hogy ugyan már, dehogy, nem hal bele 2000 ft-ba. De lehetett volna szó 200-ról is, nem ez a lényeg. A gesztus maga.

Apróságoknak tűnnek, de azt hiszem, ezek az igazán nagyszerű dolgok.