Ti hogyan inspiráljátok magatokat a tanulásra? Lefestetek magatok elé egy szép jövőképet,jó állást, szép házat,kocsit meg nyaralót Balatonszemesen? Vagy közelebbi cél lebeg a szemetek előtt? Mondjuk,hogy azzal a tudattal léptek ki vizsgáról,hogy.. "ÁTMENTEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!"? Az inspirációval még nekem sincs bajom. Fel tudom magam spanolni a tanulásra,ha kifáradok,lelket is tudok magamba önteni,hogy gyerünk tovább. Viszont egy dologgal nem tudok megbarátkozni. Hogy az embernek semmi,de semmi ideje nem marad másra ilyen mennyiségű tananyag mellett. (Nem,nemcsak az ELTE-ről van szó - habár azt magamon tapasztalom -,ugyanis van szerencsém egy BME-s barátnőjének lenni. Az egyik a magánélet. Ez egy eléggé fájdalmas pontja a vizsgaidőszaknak. Gyakorlatilag likvidálni "kellene" erre az időszakra az ember barátját/barátnőjét, mondván: "Szivi,nekem most van egy kis dolgom, egy másfél hónapig ne találkozzunk légyszi!" Hm. Nyilván örülne. Habár ha ő is egyetemista,lehet,hogy még örül (?) is neki. Legalább többet tud tanulni.
A másik a szabadidő,dehát ezt meg se említem...semmi buli,semmi mozizás,semmi kávézgatás a csajokkal...alig várlak,vizsgaidőszak.
Btw: most picit ambiziózusabbnak érzem magam,mint első félévben,akkor kb tényleg csak az volt a cél,hogy mindenből átmenjek:D Most (egyenlőre) nagyobb célokkal vágok neki ennek a szörnyedvénynek,aztán meglátjuk,mi lesz..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése