Mostanában legtöbbször kétértelmű marhaságokat írok, ezért elnézést kérek. Sajnos így is érzem magam sokszor. Újra rágom a körmöm, szorongok. Félek, hogy nem fog jól sikerülni a fordítás, pedig nagyon szeretem csinálni, félek, hogy csalódok önmagamban, félek a magánytól, félek másokkal együtt lenni, félek a semmittevéstől, félek a közeledő vizsgaidőszaktól. Félek a zh-któl. Félek a reggel suttyomban meghallott szavaktól.
Aztán felül emelkedem az egészen, önmagamon, lenézek azokra a lerágott körmökre, és jót nevetek, hogy milyen szerencsés is vagyok.
P.S: ja, de legalább új kinézet van. lehet örülni :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése