Tudom, hogy nem írok mostanában túl érdekes dolgokat, de most vizsgaidőszak utáni punnyadás van. Úgy volt, hogy a hétvégén megyünk anyával Bécsbe, de lemondtuk a hét eleji Szibéria-feelingű időjárás miatt. Így maradt az MKB-meccs meg az Elcserélt lányok ismétlés péntek délutánra. Ezek sem rossz programok.
Ezen kívül a múlt hétvégén volt Virgi szülinapja, itt voltak az osztálytársai, tök aranyosak. Jó,és némileg rémisztő érzés, hogy egy-kettővel jobban el lehet beszélgetni, mint a velem egykorúakkal. Pedig nem értek a gyerekekhez (túlzottan).
Aztán hallgatom az euróvíziós számokat youtube-on, amiknek a 80%-a nem tetszik különösebben, de Anikó 1-1,5 oldalas elemzéseket rittyent róluk egy-egy mail kellős közepére, ezekre meg muszáj reagálnom. Nem baj, legalább tágul a zenei perspektívám. Amúgy nem vagyok reménytelen eset, egyedül a rap-et nem tudták megszerettetni velem. Ja, meg a tucctucc diszkót, de egy Cascada-számot azért szerettem pár hónapja, szóval kenyérre lehet kenni.
A madridi nyelvtanfolyamos kiruccanásomat is tervezem a nyárra, a jövő héten bemegyek a Masterclass-ba egyeztetni a dolgokat, tök kedvesnek tűnt a nő az e-mailben.
Fura lehet, hogy most nincs semmi utalás, dalszöveg, idézet,stb a bejegyzésben, de nincs kedvem most ezekhez. Gondolkodtam, hogy a vizsgaidőszakbeli rendületlenség vajon fásultságból adóthatott-e, de egyelőre azzal nyugtatom magam, hogy csupán tapasztalat kérdése a dolog. Mármint most már vizsgáztam és uv-ztam is párszor életemben, nem féltem annyira. Miután pedig átvészeltem pár akadályt, már egy becsúszó uv gondolata sem rémisztett volna meg. Ilyesmik.
Ja, amúgy nem tudom, miért egy Kispál és a Borz-számból származik a bejegyzésem címe, csak tetszik ez a sor. A Kispált sosem szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése