Ma megyünk negyedszerre, és tegnap jöttem rá,hogy kezdem élvezni. Na,meg még egy csomó dologra. Pl. hogy sikerorientált vagyok ( ez vajon minden emberre igaz? vagy mégsem? vagy igaz,csak más és más mértékben?). Meg hogy ehhez rengeteg türelem kell. Hogy az apró (? hm,ez mondjuk relatív) sikereknek is mennyire tud örülni az ember.
És biztos vagyok benne,hogy a 6. héten már Dante is simán elmegy majd a többi kutya mellett úgy,hogy feléjük sem néz, póráz nélkül is megy majd mellettem (hm, ez legyen inkább 7. hét :D) és hogy addigra már a "feküdj!"-re is hallgatni fog. (AZ "ül!"-re már hallgat,jeeeee :))
Szóval, "jaj,de élvezem én a kutyaiskolát.."-feelingem van:) És remélem,nemis múlik el egyhamar:)
Nagyon ügyi a kutyánk, igen ^^ lehet tapsikolni :O Imádom pici Dantét.
VálaszTörlés